A minap volt szerencsém részt venni egy rendezvényen, ahol megismerkedtem a tésztahíd építés világrekordereivel, Vincze Miklóssal és Járó Csabával, sőt a hídépítés rejtelmeibe is belekóstoltam.

A tésztából épített hidak versengése több évtizedes múltra tekint vissza, több európai és tengeren túli mérnökképző intézményben rendeznek hasonló versenyeket. Az első tésztahíd versenyt Angliában rendezték. Magyarországon ezen a téren az Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar volt az úttörő, ahol az építészmérnök hallgatók 1989 óta rendeznek versenyeket.

A nemzetközi vérkeringésbe a Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar diákjai révén kapcsolódott be hazánk. A Bánkisok rövid idő alatt nagy tapasztalatra és kimagasló eredményekre tettek szert, ezért 2006-ban a világ akkori legrangosabb versenyén, nemzetközi mezőnyben is megméretették magunkat. A Kanadában megrendezésre került viadalon a magyarok világcsúccsal győztek, amely teljesítményt az elkövetkező években rendre megfejelték, így kijelenthető, hogy tésztahíd nagyhatalom vagyunk!

A hidak alapanyagaként a kereskedelmi forgalomban kapható, vagy kizárólag lisztből és tojásból házilag előállított száraztésztát lehet használni, amelyhez kötőelemként tetszőleges ragasztó használható.   

A híd méreteit illetően megkötés, hogy a legmagasabb és legalacsonyabb pontja közötti távolság nem haladhatja meg a 600 mm-t, a legalacsonyabb pont nem lehet 100 mm-nél alacsonyabban a feltámasztási pontoktól, a két feltámasztási pont távolsága 1000 mm, így a hídnak ennél hosszabbnak kell lennie, de nem lehet hosszabb 1300 mm-nél, és nem lehet szélesebb 130 mm-nél.  A híd teljes tömege legfeljebb 1000 gramm, azaz 1 kg lehet. A hídon lennie kell egy folytonos, 50 mm széles tésztából készült útfelületnek is, amelyen egy 50x50 mm² keresztmetszetű, 100 mm hosszú hasábot akadálymentesen végig kell tudni tolni. Az építmény teherbírásának ellenőrzéséhez a híd közepére be kell építeni egy terhelőelemet, amely egy 100x50x10 mm-es lemez.

A versenyre jelentkezett hidak átesnek egy „gépátvételen”, ahol ellenőrzésre kerül a híd súlya, az útfunkció megléte, a szabályos befoglaló méretek és a ragasztások szemrevételezése is megtörténik. A hidakat törés után is megvizsgálja a versenybizottság, hogy a szerkezet belsejébe nem került-e valamilyen szabálytalan (pl. merevítő, kiötlő) anyag.

A verseny során a híd terhelése középen, függőleges erővel történik, a terhelő erő folyamatosan nő addig, amíg a híd el nem törik, a terhelés során a terhelőelem függőleges elmozdulásának sebessége 50 mm/perc.

Mint ahogy korábban említettük, bármilyen tésztahíd versenynek esélyesként vágnak neki a magyarok, volt olyan eset, amikor a korábbi 70 kg-os rekordot négyszeres teljesítménnyel múltuk felül. A fejlődési potenciált jól mutatja a 2013 májusában elért 570,3 kg-os, jelenleg is fennálló rekord.

Miklóstól és Csabától megtudtuk, hogy a híd építéséhez felhasználandó 1 kg tészta kb. 20 kg mennyiség átválogatása után áll össze, ugyanis csak a tökéletes formájú tészta jöhet számításba. Ez a spagetti esetén nyílegyenes szálakat jelent, míg a penne esetében torzulásmentes, szabályos kör keresztmetszetű darabokat.

Az egyes tésztaelemek aprólékos darabolásán és megmunkálásán túl az egyik legfontosabb tényező a megfelelő ragasztó kiválasztása. Mint megtudtuk egy híd elkészítése során legalább 3 különböző tulajdonságú ragasztó kerül felhasználásra. Talán nem árulunk el nagy műhelytitkot - és sodorjuk veszélybe ezzel hídépítőink jövőbeli sikeres szereplését -, ha megnevezzük a legfőbb kötőanyagot, a Henkel Loctite 3090-es instant ragasztóját, amely gyorsabb, mint az epoxigyanta, és jobb réskitöltésű, mint egy pillanatragasztó. A pillanatragasztókkal számos esetben gyors és jó eredmény érhetünk el és szinte minden anyagtípus megbízhatóan ragasztható velük, azonban a hagyományos cianoakrilát alapú termékek viszkozitása alacsony, réskitöltő képessége gyenge és csak szorosan illeszkedő elemek ragasztására alkalmasak. Ellenben a Loctite 3090 kétkomponensű ragasztója a hagyományos termékekkel megegyező ragasztási szilárdságot és gyors kötést nyújt, de emellett akár 5 mm-es rések kitöltésére is alkalmas, így az eddigieknél jóval több területen alkalmazható, például a tésztahidak építése során is.

A tésztahíd-építőkkel való megismerkedés nem múlhat el tésztahídépítés nélkül, így megtapasztalhattam a tészták darabolásának és összeragasztásának nehézségeit, amelyet elsőre joggal gondolhattam ráérős fiatalok időtöltésének, ám a nap végére szembesültem vele, hogy milyen precíz munkát, kreativitást és mérnöki szaktudást igénylő folyamatról beszélünk. Na, nem az általam elkészített hídat illetően, amely kissé viccesen festett a profi építmények árnyékában.

Ami közös volt bennük az a felhasznált alapanyagok, a megfelelő tészta és a profi ragasztó. A Loctite 3090-es cseppmentes, sűrűn folyó állaga, illetve az adagolópipetta „kézreállósága” nagyban megkönnyítette a munkát, ahogy a pontatlan darabolásból adódó hézagokat is jól kitöltötte a zselés ragasztó. Köszönhetően a gyors száradási időnek, kb. egy óra munkával sikerült megalkotnom életem első tésztahídját, amit sokkal inkább illusztrációként, mintsem büszkeséggel teszek közé.

Aki megnézne egy ilyen versenyt és élőben is megcsodálná a tésztahidakat, annak jó hír, hogy az Óbudai Egyetem "RECCS 2015" néven 2015. május 22-én, tésztahíd építő világbajnokságot rendez, amelyre az egyetem Bécsi úti központi épületében kerül sor.