Gondolkozott már azon, miközben őrülten próbálta ütközésre bírni a vurstliban a dodzsemet, hogyan is működik ez a népszerű játék? Nem? Akkor most segítünk…
A dodzsemautók működtetése rendkívül egyszerű rendszerigényű, maguk a kisautók felépítése is könnyen áttekinthető. A dodzsemautók meghajtásáért egy főáramkörű, egyenfeszültségen üzemelő motor a felelős. A kisautó maximum 100 volt feszültségen üzemel, fontos adat, hogy 60 volt feszültség alatt már nem képes az üzemszerű működésre. Teljesítménye megközelíti az 1 kW-t.
A hasonló konstrukciót képviselő elektromos motorokhoz hasonlóan azonban - miként tapasztalhatjuk a trolibuszokon vagy a villamosokon - a nyomaték kiugróan magas: ez garantálja a hozzávetőlegesen 200 kg súly gyors megmozgatását. Érdekességként kiemelhető, hogy a hétköznapi autókkal ellentétben a motor közvetlenül a kormányrúd végén került elhelyezésre: amikor elfordítjuk a kormánykereket, egyúttal a motorblokkot is elfordítjuk. A laikusok bizonyára csodálkoznak azon, hogy a meghajtásban főszerepet vállaló kerék nem más, mint a motor mozgó külső része, amelyre egy gumiköpeny kerül.
A szórakozásban jelentős szerep jut a világításnak is. A kisautók maguk azonban nem rendelkeznek különösebb világítástechnikai arzenállal: mindösszesen 4 darab 24 voltos izzót szereltek fel a kocsikra, az egyéb világítástechnikai eszközöket a csarnokban szerelték fel.
Egy menet, egy zseton!
A kisautók elindításához zsetonok vásárlása szükséges: ezeket aztán a kisautó külön e célra kiépített nyílásába kell helyezni. A jogtalan újbóli használat érdekében itt egy kis rafináltságot alkalmaztak a konstruktőrök: a cél az volt, hogy csupán egyszeri használatra váljon üzemképessé az autó.
Ezt úgy érik el, hogy a zseton behelyezésével egy berendezés tulajdonképpen megfordítja a rendszer polaritását. Az elektromos áram pozitív oldalát az érintkezővel kapcsolt felső acélháló adja. A negatív oldal a fémlemez, amelyen gurulnak az autók. Az áramkör záródását egy kapcsoló garantálja, a zárlat elkerülését maga a motor, mint ellenállás biztosítja. Amikor a zsetont behelyezzük, akkor egy kapcsoló zárja az áramkört. Ahhoz, hogy a menet végén a zseton a gyűjtőperselybe kerüljön, azaz újabb zsetont legyen szükséges vásárolni az újbóli használathoz, egy külön tekercset kell működtetni. Ezt úgy oldják meg, hogy megfordítják a polaritást, ekkor a dióda, ami addig záró irányban volt az áramkörben, nyitó pozícióba kerül, s engedi a tekercsnél záródni az áramkört: ez pedig engedi leesni a zsetont. Így ér véget a játékmenet. Minden menet végén megismétlődik ez a folyamat.
Külön említést érdemel, hogy a pozitív töltést hordozó felső fémháló speciális kialakítású, kifejezetten erre a célra gyártott eszköz. Egy dodzsem játék kialakításánál fontos szempont, hogy minél folyamatossabbá tegyék a háló és a kisautó áramfelvevőjének érintkezését. A fémpadlóhoz történő folyamatos érintkezést a kocsik alján található fémkerék garantálja.
A felhasználók egyik kedvenc mulatsága, hogy ütközéseket hoznak létre: ha teljes egészében direkt hajtást alkalmaztak volna, akkor a nagy forgalomban szinte füstölnének a motorok. Ennek okán egy kuplung található az autókban: ütközéskor a motor forog tovább, csak a hajtás tér vissza később.
A poszt a Villanyszerelők Lapjában megjelent Elektromos kisautók a Budapesti Vidámparkban című cikke alapján íródott, amely a 2013 augusztusában bezárt Vidámpark dodzsemét mutatta be.
Fotók: Villanyszerelők Lapja/Budapesti Vidámpark
