2006-ban indult a Mátyás templom rekonstrukciója, valószínűleg senki nem gondolta volna akkoriban, hogy az átadásra csak 2013 őszén kerül majd sor. A templom mindennapi élete - ideértve a turistaforgalmat is -, a műemléki környezet és a munka összetettsége, együttesen járult hozzá az eredetileg tervezett határidők többszöri módosításához.
A 7 évig elhúzódó kivitelezés szolgálhat magyarázatként, hogy miért nem a legmodernebb, manapság favorizált LED-es lámpatestek kerültek beépítésre, ugyanis amikor a tervek készültek a legtöbb ma alkalmazott világítási megoldás még nem is létezett. Ne felejtsük el, hogy a LED technológia csupán néhány éve életlépes.
A templomtér világítása több összetevőből áll. A legegyszerűbb állapot az, amikor csupán a biztos tájékozódást, a közlekedést szolgálja ki a berendezés. Hosszas tépelődés után ezt egy mennyezeti világítással oldották meg. Már korábban is létezett egy ilyen jellegű rendszer a templomban. A mennyezeten sok helyütt átvezető kürtőket képeztek ki, melyekben különféle, az adott kornak megfelelő, lámpatesteket próbáltak elhelyezni. Mivel a mennyezet egységének többszöri megbontásával a tűzhatár a templomtér és az esetleges tűz által leginkább veszélyeztetett tetőszerkezet közt megszűnt, később itt a lámpatestek elhelyezését megtiltották, az átvezetéseket lezárták. A mostani koncepcióban sem szerepelt először a mennyezeti lámpahelyek esetleges felhasználása, de menetközben kiderült, hogy nincs igazi alternatíva egy szerény szintű, jó egyenletességű, általános világítás kialakítására.
A gordiuszi csomót úgy lehetett szétvágni, hogy sikerült találni egy olyan lámpatestet, amely teljesen beleillett a hengeres átvezetésbe. Ennek ellenére még mindig gondot okozott a kellő tűzbiztonságú lezárás, végül az átvezetésekbe helyezett, alul tűzálló üveglappal lezárt acélhengerekbe szerelt lámpatestek fölé tűzálló gipszkarton dobozok kerültek, biztosítva a hermetikus lezárást. A lámpatest azonban nem csak mérete miatt volt alkalmas a feladatra. A 35 W fémhalogénlámpás mélysugárzó világítótest fényeloszlása és fényereje egy szórólencse elhelyezésével minden világítási feltételt teljesített. Továbbá, hogy ne kápráztasson, a hengerben a mennyezeti szintnél magasabban helyezték el őket, így, ha valaki végignéz a főhajón semmilyen bántó világítási effektust nem érzékel.
A mennyezetbe összesen 60 lámpatest került beépítésre. Az átvezetésekben a működtető egységek nem fértek el - amely egyébként a szellőztetés hiánya miatt túlmelegedésből adódó korai tönkremenetelt okozhatott volna -, így a lámpatestekből kiszerelve azokat a padlástérben külön szerelvénydobozokban helyezték el. Több tesztelést követően a korábban is favorizált meleg fehér, 3000 Kkörüli színhőmérsékletű fényforrásokat választották szinte minden feladatra a templomtér világításánál. Az általános világítási értékeket csak a közlekedő területeken mérték meg. A kapott eredmények igazolták a tervezett megvilágítási szintet - az átlagos megvilágítás 60 lux.
Az általános világítás azonban csak egy alap a komolyabb világítási feladatok megoldásához. Ilyen például, hogy a padokban ülő hívek jól lássanak, ehhez felülről nyilván nem lehetett hatékony világítást építeni. A közelben, lenn elhelyezett világító egységek megjelenése pedig nem lehetett bármilyen. A műemléki, az építészeti, a tulajdonosi és a beruházói vélemények eredményeként egy érdekes, stilizált falikaros megoldás született, a régi gáz falikarok formavilágát idézve.
Ezen a háromnegyedkör-ívű falikaron öt 18 W-os kompakt fénycsöves opálbúrás gömb ül. Mód van azonban részkapcsolásra is, amely nem kizárólag a világítási szint csökkentésére szolgál, hanem a biztonsági világítás céljait is kielégíti. A minél egyenletesebb világítás kialakítása érdekében az oszlopok mindkét oldalára kerültek falikarok. Ez alól csak a szószék felőli oszlopoldal a kivétel. Összesen 11 falikarról világítanak a világító testek.
Az általános és a funkcionális világítás határterületének tetszik a templom nyugati főbejárata felöli terület. A Mátyás kaput ritkán, csak ünnepélyes események alkalmával nyitják ki. A kaputól több lépcső vezet le a templomtér szintjére. Ha innen lépünk be a templomba, egyrészt az átlagos megvilágítási szinthez képest egy magasabb szintű világításra van szükség, másrészt a biztonsági világítás kiépítése itt is fontos igényként fogalmazódik meg.
Abban az esetben, ha nincs nyitva a kapu, kiemelés nélküli, általános közlekedési területnek tekinthetjük a templom e részét. Ennél bonyolultabb azonban a helyzet akkor, ha a templom olyan zsúfolt, hogy még itt is állnak a hívek, ilyenkor a funkcionális világítási feladat is előtérbe kerül. E többféle világítási követelményt két mennyezeti csilláról oldották meg. A csillárok a korábbi nosztalgikus kialakítású, sárgaréz abroncs karakterek és ugyancsak a 18 W kompakt fénycsöves opálbúrás gömböket tartalmazzák. A főlépcsőt világító abroncson három lámpa a biztonsági világítási hálózatról táplált, így biztosítva a menekülési útvonal megvilágítását.
Az oltár világítására többféle megoldás merült fel. Elképzelhetőnek tűnt, hogy a legközelebbi két oszlopfőről keskenyen sugárzó spot lámpatestek világítsanak. E megoldás előnyének a rejtett lámpapozíciók, hátrányának az esetleges kápráztató hatás tűnt. Adottságként kínálkozott egy archaikus benyomást keltő nagyobb méretű abroncs csillár felszerelése is. Ilyen világítás számtalan, főleg gótikus templomban található, külföldön is.
Esztétikai kifogásként fogalmazódott meg, hogy a mennyezetről mélyen befüggesztett nagyméretű csillár túlságosan uralná a teret és távolabbról nézve szinte „félbevágná” a szentély látványát. A legmeghökkentőbb és ezért a legérdekesebb elképzelés egy 6 m magas jégcsap alakú csillár volt. A lefelé fokozatosan szélesedő kompozíció opalizált üvegfalán a LED sávok átderengtek volna, míg az alsó áttetsző hengerben elhelyezett LED-ek mélysugárzó jelleggel emelték volna ki környezetéből mintegy 6 m átmérőjű körben az oltárt és környékét. Ez az elképzelés tartotta magát legtovább, és mikorra mindenki megbarátkozott a karcsú „világító jégcsap” gondolatával, váratlanul ezt is elvetették.
Az oltár feletti csillárt a fenti képen lehet szemügyre venni. A lámpatest LED-es, és akár a korábbi „jégcsap csillár” alsó szegmensének is tekinthetjük, de annál kétszerte nagyobb átmérőjű. Az oltáron 800 lux átlagos megvilágítást lehet mérni, amit 60 db LED, összesen 120 W teljesítménnyel szolgáltat. Megjegyzem, hogy a központi csillár a korábbi eszmefuttatással szemben, azért készülhetett LED-es fényforrással, mivel a tervezési procedúra is csak az utolsó időszakban indult meg.
A templom értékes freskóit, jellemző építészeti karaktereit külön díszvilágítás mutatja meg. A templomhajókban a boltozatot tartó pillérek adottságként kínálkoztak lámpatest elhelyezésre. A többféle világítási feladathoz azonban egyik pozíció sem volt ideális. A látvány teljessé tétele érdekében ugyanis az oldalfali és mennyezeti láttatás mellett az oszlopokat is deríteni kellett. A probléma megoldásához két lépcsős lámpatest elrendezést sikerült kialakítani. Az oszlopokat deréktájt szegélyező perem fölötti lámpatestekkel a szomszédos oszlopok oldalát, a felső oszlopfőt, míg az oszlopfőkre telepített lámpatestekkel a mennyezeti és oldalfali kiemeléseket lehetett kezelni.
Minden pozícióba 20, 35 vagy 70 W fémhalogénlámpáslámpatest került. A különböző feladatokhoz különféle fényeloszlású lámpatestekre volt szükség, melyet részben a különböző sugárzási félszögű tükrök választásával, másrészt a lámpatestek lencsézésével értek el. A lenti lámpatestek káprázás elleni védelmét ernyőzéssel oldották meg. Ezeken az oszlopokon került elhelyezésre az a két négyes csoportban egymás alá felszerelt 70 W fémhalogénlámpás lámpatestcsokor is, amit szerényen rivaldavilágításnak neveztek el. Ezeket a lámpákat művészeti, kulturális rendezvények alkalmával kapcsolják be a fellépők kiemelésére.
A templomba lépve, természetesen, a tekintet a szentélyt keresi, hisz ez a látvány fókusza. A világítás is ennek megfelelően kiemelten kezelte a szentélyt.
A fenti kép teljes ragyogásában mutatja e legfontosabb területet. A világítást több féle kapcsolásban lehet működtetni. Van egy szentély hátfal derítés, melyet 36 W fénycsöves és 35 W fémhalogénlámpás lámpatestekkel oldottak meg, az előbbiek a hátfal, az utóbbiak a boltozat világítására szolgálnak. Ez az ide is telepített mennyezetbe épített általános világítással együtt működhet, a szentélyben folyó eseményeket színvonalasabb világítás láttatja.
Emellett a szokásos, a mennyezeti elemeket kiemelő szisztéma itt is működik 70 W fémhalogénlámpás lámpatestekkel. A kép jól érzékelteti a két oltár erőteljes kiemelését. Ezt a látványt azonban csak a világítás megépítését követő bekapcsolásnál lehetett így érzékelni. Mód van ugyanis ezekben az esetekben is az ide irányított 100 W halogénizzólámpák fényáram szabályozására, aminek eredményeként kiegyensúlyozottabb világítási kép állítható be.
A lámpatestek zömét a szentély feletti trifóriumok oldalpárkányain helyezték el. A felvételen a trifórium hátsó falának derítése is követhető. Erre a célra egyébként 36 W fénycsöves aszimmetrikus tükrű lámpatesteket szereltek fel. A képről az is kitűnik, hogy a lámpatesteket a környezetükhöz illeszkedő színben szállították.
A teljes világítási rendszer EIB vezérlésű, az elosztókban elhelyezett KNX aktorokkal és helyi nyomókkal szerelve. A három szintre bontott buszkábel az egész templomot behálózza a pincétől a torony felső szintjéig. Az egyes lámpatest csoportokat külön-külön is lehet működtetni, de mód van ezek összekapcsolására is, amivel világítási képek hozhatóak létre, illetve a különböző liturgikus eseményekhez különféle világítási képek is rendelhetőek. A modern technika vívmányának is tekinthető az a lehetőség, hogy a templomtér bármely szegletéből táblagépről, vagy okos telefonról - a kezelő program és a jelszavak birtokában - egy „gombnyomással” kapcsolható az említett világítási képek bármelyike.
A templom összes termének végigjárása legalább egy órát vesz igénybe. Van itt altemplom, alagsori üzemi helyiségek, öltözők, egyéb közösségi termek sora, földalatti kiszolgáló épületrész, padlástér, Béla toronyi kiállítótér, a két torony közötti galériás bemutatóterem és hát a nagytorony különböző emeletei. Itt egyébként szintén berendeztek a turisták számára látványosságokat, de az igazi látványt ma még csak a bennfentesek élvezhetik. Ez a Mátyás torony csúcsa a két erkéllyel. A kőtorony belsejét oldalfalra szerelt 8 db 70 W fémhalogénlámpás lámpatest deríti.
Gyönyörű látványként szolgál, a messziről mindenki számra ismerős kép, a kőtorony csipkés külső oldala. A felső erkélyről, a torony tövétől szemlélve ezt a nem mindennapi látványt megerősíthetjük, hogy érdemes volt Schulek Frigyeséknek átépíteniük a templomot és méltó színvonalon újították fel korunk művészei, mesterei Budapest egyik jelképét.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy a különböző célú világítási feladatokhoz kb. 600 lámpatest került felszerelésre és ezek teljesítménye 27 kW körüli.
Írta: Deme László
